2016. február 22., hétfő

Hajszálakra függesztett kardélek Seregének tükrében

Ezernyi arcképem

Sötét barlangom szűk, folyosói létéből 
Hol a cseppek hangja is velőmig rezonált, 
Végre egy fényes térbe értem. 
Hirtelen megtorpant a félszem 
És kinyílt bennem a jó. 
Pihenni tért a szorító kín 
Feloldott minden látomást 
Elsöpörte a fel-feltörő fogcsikorgatást. 
Halk puha léptekkel, csituló szívvel, 
Hunyorgó szemmel néztem körül 
S létem elvegyülni látszott, 
E csillámló nyugalmas terem 
Bizalomba ölelő kövein. 
Mire szemem hozzászokott a fényhez, 
És nyakam bátran forgatva néztem 
E fényáradás csillámló játékát, 
Fejem felett megláttam 
Hajszálakra függesztett kardélek 
Seregének tükrében 
Ezernyi arcképem.

Károlyfi Zsófia
http://nemvalovilag.blogspot.hu/2016/02/minden-alkotonak-aki-szeretne-fejlodni.
htmlhttp://nemvalovilag.blogspot.hu/2016/02/minden-alkotonak-aki-szeretne-fejlodni.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése