2015. december 12., szombat

Szeretni, csak úgy bele a Világba?

Szerettem ezt a szombati napot, pedig nem túl jól kezdődött. Kicsit tüsszögtem, fújtam az orrom, ettől nyűgös voltam.
Sikerült visszaverni a betegséget hogy ne hatalmasodjon el rajtam. Piacoltam, ettem, mentem a kiállítást kinyitni. Csak egy órácskára, mert készültünk hárman a Kieselbach Galéria jubileumi ünnepségére. 
Nem sikerült helyettest találnom, így 18 órakor bezártam.
Miért is volt ez szeretni való nap? Tiszta lelkű emberekkel beszélgettem. Ők tették lehetővé, hogy szerethessem ezt a napot. Egyikőjük a lányom.

Milyen szeretetet érzünk először életünkben?

Isten ránk irányuló szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át. 
Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.  
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel. 
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti.
Mikor felejtünk el így szeretni,  csak úgy bele a Világba?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése